Azon a napon össze fogom gyűjteni az Élőket

Drága szeretett leányom, sok Keresztény életében olyanná váltam, mint egy kényelmetlen rokon, Akiről időről időre gondoskodni kell, de minden alkalommal szem elől tévesztik. Így tekintenek Rám azok, akik Kereszténynek születtek és eltávolodtak Tőlem. Én kevésbé vagyok fontos számukra, és mégis, amikor ők bajban vannak, önkéntelenül is hívni fognak Engem, mert ilyen a második természetük.

Miért, ó miért nem tudnak elfogadni Engem? Mi választotta el az embert Tőlem? Felszentelt szolgáimnak miért nem sikerült őket Hozzám hozniuk? Szenvedésem most ugyanaz, mint a Passióm alkalmával volt, és most azok, akik hűek maradtak Hozzám, hamarosan cserben fognak hagyni Engem. Ők ezt azért fogják megtenni, mert elkezdik újraértékelni azon értelmezésüket, hogy Én pontosan Ki Vagyok, és hogy valójában mit is jelent Szövetségem – mindezt az eljövendő eretnekség miatt.

Minden Irántam való tiszteletet Egyházamban hamarosan egy Felém vetett puszta fejbólintásra fognak csökkenteni. Többé már nem fognak térdet hajtani Tabernákulumom előtt. Nem fognak meghajolni, vagy letérdepelni Előttem, imádkozni sem fognak a Kereszten lévő holtestem előtt, mert nem az Én Képmásom tiszteletére fogják felkérni őket. Meg fognak ostorozni Engem, és nevetségessé fognak tenni. Szavaimat a legkülönfélébb üres fecsegésbe fogják belekeverni, és Kereszthalálom Igazságát félre fogják dobni.

Jelenlétem ebben az időben még létezik a Földön. Nektek nem szabad cserbenhagynotok Engem, mert ha megteszitek, akkor a Fényem ki fog aludni, és a sötétség el fog nyelni benneteket. Csak azok tarthatják égve Lángomat, akik hűségesek maradnak Hozzám, és amikor földi Egyházam Fénye csak egy halvány pislákolásra csökken, akkor fog az utolsó Mennyei hívás hallhatóvá válni. Azon a napon össze fogom gyűjteni az Élőket. A maradék hátra marad Isten ellenségeivel, akiknek a hűségüket szentelték. Ezután már nem lesz több örömben részük.

Jézusotok